A fekete árnyék

Sanyi bácsi egy otromba szomszédunk volt. Nem szerettem, mert goromba volt, s bármit csináltam, mindig rám szólt. Megpróbáltam elkerülni, amennyire lehetett, de szinte minden nap találkoztam vele. Sanyi bácsi nem csak engem szeretett cseszegetni, hamem a poharat is szerette emelgetni.

Sokszor szűrődtek ki a folyosóra veszekedèsek, és ez csak még nagyobb ellenszenvet váltott ki belőlem.
Nem volt öreg, a negyvenes éveiben járhatott.

Egyik nap, amint az iskolából jöttem haza, és mentem fel az emeletre, megláttam a mi Sanyibánkat a folyosón. Valamiért furcsa érzés kerített hatalmába, ès amint ránéztem, egy fekete árnyék vette körül. Nagyon megijedtem, mert nem tudtam mi a franc az.


Mikor hazaértem, elmesèltem anyának a tapasztalatomat, hozzátéve, hogy valami baj fog törtènni a morcos szomszédunkkal. Anyu először csak legyintett, mondván, biztos csak azèrt láttam, mert a napról jöttem be, ès nem szokta meg a szemem mèg a sötétebb folyosót.

Sanyi bá azon a héten meghalt. Nem volt beteg, nem volt semmi előjele a dolognak.

Kiderült végül, hogy egy átivott éjszaka után, kilyukadt a gyomra, ami amúgy is tele volt fekéjekkel. Mikor megtudtuk a hírt, anyukám lemerevedett arccal nézett rám, s onnantól hitt nekem. Vele megoszthattam azokat a dolgokat, amit mással nem mertem. Most is kicsit bizonytalan vagyok, ezzel kapcsolatban, de végre nyíltan tudok beszélni ezekről a dolgokról. Szkeptikusaim, ti pedig ikszeljetek ki inkább, úgy is kaptam eleget...